Diszlexia

A diszlexia tünetei kisiskolás korban:

Az óvodás korban gyakran nincsenek olyan árulkodó jelek, amelyek előre jeleznék az iskolai problémákat. Így aztán a tanévkezdés első heteiben, hónapjaiban szembesül a szülő és a pedagógus a ténnyel: a gyermek lassan halad, teljesítménye változó.

Az otthoni sok gyakorlás sem hozza meg a kívánt eredményt. Ezért azután az izgalommal várt iskola csodák helyett sikertelenséget, nehéz munkát jelent a gyereknek.

Mire is figyeljünk szeptember első heteiben, és persze azután is, a tanév alatt folyamatosan? Melyek azok a területek, amelyek helytelen működése olvasási, tanulási zavarra utalhatnak?

A tájékozódás területén: a gyermek bizonytalan a jobb-bal oldal meghatározásában, nehezen tájékozódik környezetében, különösen megfigyelhető ez testnevelés órán. Füzetében nem az oldal felső bal sarkában kezd írni. Össze-vissza lapoz, találomra választ ki egy oldalt, ott pedig akár az oldal közepén vagy alján kezd rajzolni.

Mozgására a motoros ügyetlenség a jellemző. A nagy- és finom-motorikus mozgások koordinálatlanok. Rosszul fogja a ceruzát, színezéskor nem képes a vonalhatárok között maradni. Írása csúnya, rendezetlen. Azonos betűk, formák rajzolásakor nem tartja az egyenlő távolságot, a formák mérete megnő, vagy éppen lecsökken, az egyenes helyett fölfelé vagy lefelé halad a sor.

Beszéd területén: megkésett-, akadályozott a beszédfejlődés, egy-egy betűt nem ejt tisztán. Nyelvi készsége elmarad társaiétól. Kevés szót használ aktívan, beszédészlelésében zavar tapasztalható.
Figyelme szétszórt, hamar elterelhető, és csak rövid ideig tart.

A sok sikertelenség hatására magatartásproblémák is előfordulnak. Sokat bohóckodik, nem figyel az órákon, társait zavarja. Visszahúzódó esetleg agresszív lesz.

Az olvasás területén jelentkező tünetek: az olvasás hibái közé tartoznak többek között a betűtévesztések, (vizuális vagy fonetikai hasonlóságon alapuló, pl. f-t, g-k), betűkihagyások,- betoldások, szótagkihagyások, - reverziók (fordítások, pl. betűk szintjén b-d, u-n, szótagok, szavak szintjén betűsorrend megfordítása: le-el, gém-még), a szavak gyakori ismétlése. Az olvasás tempója lassú, a szövegértés hiányos, pontatlan.

Írás területén jelentkező hibák: gyakoriak a helyesírási hibák, hosszú-rövid magán-, mássalhangzók tévesztése, egybe-különírási gondok, betűkihagyások, felcserélések, betoldások, mondatkezdő nagybetűk elhagyása. Ezeknek a gyerekeknek az írásképe rendezetlen.

A diszlexia tünetei óvodáskorban

Gyakran kérdezik a szülők: milyen tünetei vannak a diszlexiának? Honnan kellett volna megérezniük, hogy gyermekükkel problémák lesznek az iskolában? Vannak-e olyan előjelek, amelyekre már 3-4 éves korban is felfigyelhettek volna? Mennyiben térnek el ?

Megannyi kérdés, amelyet mind maguknak, mind a pedagógusoknak, a szakembereknek tesznek fel a szülők. És nem csupán kérdeznek: keresik azt a pillanatot, amikor valami fontosat figyelmen kívül hagytak, amikor a gyermek fejlődésének egy jelentős pontján nem vették észre a hiányosságokat.

Pedig valóban számtalan jel mutat a diszlexia-veszélyeztetettségre. Például a tájékozódás területén: nincsenek tisztában a jobb-bal, gyakran az előtt-mögött, lent-fönt irányokkal, nehezen tájékozódnak a térben. Rajzaikon is aránytalanok az alakok, azok egymáshoz való helyzete bizonytalan. A balkezesség egyértelműen nem utal a diszlexiára. Nagyobb baj az, ha keresztezett a preferencia, vagyis ha például jobb kezes, de bal lábas, szemes...

A mozgás területén is vannak figyelmet érdemlő jelek- ez a finommotoros ügyetlenség: nehezen kapják el a labdát, rosszul fogják a ceruzát, esetleg egyensúlyi problémáik vannak;
Az intő jelek a beszédnél is megmutatkoznak: későn kezdenek el beszélni, artikulációjuk elmosódott. Szegényes szókinccsel fejezik ki magukat. Utasításainkat, történeteinket többször el kell mondanunk, hogy megértsék, nehezen adják vissza a hallottakat. Emiatt nem is szívesen hallgatnak meséket.

Ezeknek a gyerekeknek a figyelme szétszórt, csak rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni. Munka közben minden apró dologra felfigyelnek, kizökkennek a feladatvégzésből. Emlékezetük rövid idejű, nem tudják felidézni az aznap történteket, ha pedig felidézik, az időrendi sorrendet gyakran összekeverik.

Magatartási problémáik is vannak: vagy bohóckodással, csúfolódással, agresszióval hívják fel magukra a figyelmet, vagy zárkózottak, magukba fordulnak, nem szívesen barátkoznak társaikkal.
A diszlexia öröklődő is lehet, ezért fontos tudni, nincs-e a családban diszlexiás.

Természetesen egy-egy tünet felbukkanása még nem jelent veszélyeztetettséget, de érdemes rá odafigyelni. Tartsunk folyamatos kapcsolatot az óvónővel, kérjük ki gyermekünkről a véleményét, és tudassuk vele mi is a tapasztalatainkat, meséljünk otthoni viselkedéséről is. Minél többet tudunk gyermekünkről, annál hamarabb jöhet a szükséges segítség.

A diszlexiások magatartása

Visszahúzódás - agresszió

A diszlexiások társaiknál jóval több időt kénytelenek tanulásra fordítani. Általában ez a többlet idő sem hozza meg a várt eredményt.

Mivel a diszlexiások intelligenciája semmivel sem marad el társaikétól; az osztálytársak, a szülök, még a pedagógusok is türelmetlenebbek lesznek velük szemben.

Ez a helyzet a magatartásukra is hatással van. A sok kudarc miatt magukba fordulhatnak. Elkeseredésükben azt a feladatot sem oldják meg, amire képesek lennének. Beburkolóznak egy belső világba, magányosak, társtalanok lesznek. Nem szívesen teremtenek kapcsolatokat. Ha nem nyitnak kifelé, azt gondolják, a sikertelenségtől is megkímélik magukat.

Elfogadják, hogy többre nem képesek. Önértékelésük egyre rosszabbá válik.

Az iskolai feladatokat visszautasítják, sok kudarcot élnek meg. Ez magával hozza az iskolától való félelmet. Szoronganak, ha föl kell kelniük, iskolába kell indulniuk. Ez a szorongás félelemmé, súlyosabb esetben depresszióvá is alakulhat. Megjelenhetnek pszichoszomatikus tünetek: fej-, gyomorfájás, alvási zavarok, dadogás, tikkelés.... Megannyi rossz szokás is kialakulhat: a körömrágás, feleléskor a test előre-hátra himbálása...

Vannak, akik nem visszahúzódással védekeznek a sikertelenségtől, hanem ellenkezőleg: mindent megtesznek azért, hogy magukra vonják mások figyelmét. A kisebbekre jellemző a bohóckodás, a csúfolódás, a kötekedés. Ha sorba kell állni, biztos, hogy kilógnak belőle, órák alatt zörögnek tanszereikkel, beszélgetnek, szórakoztatják társaikat. Ha bántót mondanak a gyerekekre, a tanítónő fölfigyel rájuk. Úgy gondolják, így legalább észreveszik őket.

A kamaszokra jellemzőbb a nagyotmondás, súlyosabb esetben a hazudozás, az iskolakerülés, sőt még a lopás is. Viselkedésükkel, feltűnést keltő magatartásukkal, fölösleges, gyakran idétlen bemondásaikkal zavarják a tanórát. Viselkedésük túlzottan merész is lehet. Vagánykodnak, vakmerősködnek - szerepelni szeretnének.

Akár visszahúzódó, akár agresszív, segítségre van szüksége a diszlexiásnak. Ezt leginkább a családtól kaphatja meg. Próbáljuk megérteni problémáikat. Mutassuk meg nekik értékeiket. Egy szép rajz láttán, egy fantáziadús történet hallatán, egy jó fogalmazását olvasva, dicsérjük, akár dicsekedjünk vele ismerőseinknek. Adjunk olyan otthoni feladatokat, amelyeket erőfeszítés nélkül meg tud oldani. Érezze, hogy szükség van a segítségére. Ismerjük el szorgalmát, készségességét.
A pedagógussal együtt igyekezzünk megkönnyíteni küzdelmes iskolai munkájukat.

Hogyan kezeljük a diszlexiásokat?

A diszlexiás gyermekek külön figyelmet, türelmet igényelnek. Mivel lassabban haladnak a normál oktatási rendszerben, meg kell találni azt a módszert, amivel megkönnyíthetjük a diákok, a szülők és a pedagógusok mindennapjait.

A diszlexiás gyermekek lassabban dolgoznak, mint társaik: olvasási tempójuk, jelfelismerő képességük eltér a többiekétől. Intelligenciájuk átlagos vagy annál magasabb, ezért ők maguk is alkalmaznak olyan praktikákat, amelyek valamennyire elfedik tanulási zavarukat. Gyakran megismétlik a szó elejét, mintha csak dadognának, krákognak beszéd közben, mintha valami kaparná a torkukat, vagy éppen lélegeznek, mintha pont akkor fogyott volna el a levegőjük. Szívesebben elviselik azt a kritikát, hogy rosszul tagolják a szavakat vagy a mondatokat, mint azt, hogy rosszul olvasnak. Ezekkel a kis időhúzásokkal azt próbálják elérni, hogy megjelenjen a betű a látómezőben, és ki tudják mondani az éppen olvasandó szót. Előfordul, hogy nem is várják ki, míg a betű úgymond "megérkezik", hanem kitalálják a szó végét, sőt, sokszor a mondat folytatását is.

Mivel memóriájuk, logikájuk igen jó, szóbeli feleleteikkel javítják ki az írásbeli munkáikban szerzett rossz osztályzatokat.

A pedagógus sokban hozzá tud járulni a gyermek sikereihez. Ha több időt hagy az írásbeli feladatok elvégzésére, nem maradnak el feladatok, hiszen javításkor látni, hogy a megoldások helyesek, csak az utolsók lemaradtak. Amikor a tanár látja, hogy a már kész példák hibátlanok, tudhatja, hogy nem a logikával van baj - nem is azzal, hogy nem tanult a gyerek - hanem csupán a tempójával. Ha a tanító segít, és megengedi, hogy szünetben is dolgozzon tanítványa, vagy éppen a következő órán fejezze be a munkát, nemcsak igen jó dolgozatot kap, de hozzásegíti a gyereket ahhoz, hogy ne gyűjtse a kudarcokat, hogy ne szorongjon az órán, hogy elfogadja magát, mivel más is elfogadja őt.

A pedagógus segíthet úgy is, hogy megkeresi a gyermek jó tulajdonságait, felméri, miben tehetséges. Az órákon ezeket kiemelheti, ha a gyermeket azokról a dolgokról kérdezi, abból felelteti osztálytársai előtt, amiről tudja, hogy remekelni fog, több, érdekesebb információt mond társainak. Ha a pedagógus ki tudja használni a plusz értékeket, többet ad diákjainak, és sikerélményhez juttatja a diszlexiást is. Ráadásul munkára ösztönzi, mivel a gyerek, ettől kezdve úgy érzi, hozzá tud járulni az óra színvonalának emeléséhez.

Tehát, ha a gyerek dicséretet kap, nagyobb kedvvel tanul, ha nagyobb kedvvel tanul, jobban halad, ha jobban halad, több dicséretet kap...

Verstanulás-diszlexiásoknak

Sok diszlexiásnak a verstanulás igen nehéz, sokszor úgy érzik, lehetetlen feladat. Hogyan tanuljanak a diszlexiások verseket?

A diszlexiásoknak szerialitási (sorozat) problémáik vannak, nehéz szakaszról szakaszra megjegyezniük a költeményt.

A köznyelvi használattól eltérő, a régies szavak, szóképek, költői jelzők, hasonlatok szintén nehezítik a memorizálást.Gyakran segíti őket a kitűnő memóriájuk. Egyik tanítványom - Julcsi - Arany János, A walesi bárdok című balladájának számonkérésekor engedélyt kért és kapott tanárától, hogy utolsóként - 27.- ként - felelhessen.

Mindegyik osztálytársának feleletét figyelmesen végighallgatta, ez idő alatt pedig szinte hibátlanul megtanulta a 31 versszakot.

Szintén Julcsi segített magán József Attila Mama című versének tanulásában. Mivel kitűnően rajzol, minden versszakhoz kis képeket készített. Memorizáláskor pedig nem a szöveget, hanem rajzait nézte. Emlékezetében nem szavak, hanem tárgyak idéződtek fel. Az illusztrációkból összeállt a vers, feleltéért 5-öst kapott.

Azóta másképp látom a világot.

Már legalább 40 éve, hogy átléptem az iskola küszöbét, s csak a szüleim és én tudom, mennyi munkámba, energiámba került minden nap megtanulni a házi feladataimat.

Órákon át gyakoroltunk, míg már fejből tudtam a szöveget. Így aztán az iskolában sokáig azt hitték, jól olvasok, könnyen megy a tanulás. Hát nem így volt. A betűk kuszán mászkáltak a szemem előtt, fölcserélődtek, lemaradtak, eltűntek. Perszer ezt nem tudtam, csak azt, hogy mindig mást olvasok, mint amit kellene. Édesanyám végtelen türelemmel próbált segíteni. Ő sem értette, hogy egy jó gondolkodású, színes egyéniségű, kreatív kislány sok gyakorlás ellenére miért küzd az olvasással. Ezt sokáig nem értettük, de elfogadtuk, tudomásul vettük.

Bár vonzottak a mesekönyvek, különösen a színesen illusztráltak, mégis sokszor 15-20 percbe telt, amíg egy oldalt végigolvastam, értelmeztem a szöveget. Ezért persze az eszembe se jutott, hogy több száz oldalas regényeket vegyek a kezembe. Hiszen olyan hosszú idő alatt fejeztem volna be, hogy az utolsó lapnál az elejére már nem is emlékeztem volna. Maradtam hát a rövid meséknél, mondókáknál, később a verseknél, novelláknál, elbeszéléseknél. Csak kamasz koromban volt türelmem belefogni a regényekbe, bár a 150-200 oldalasnál vastagabbakat még mindig messze kerültem.

Sajnos a továbbtanulásra gondolni se mertem. Helyette tanfolyamokra, szakkörökre jártam. Szerencsére megtaláltam a nekem való feladatot, designer lettem. Szeretem a különleges formákat, az egymást kiegészítő, harmonikus, máskor extravagáns színeket. Most már magam is érzem, hogy munkámat nem szokványosan látom el, mindig tudok megrendelőimnek valami pluszt nyújtani. Sokat dolgozom, elismernek.

A családomon kívül senki nem gondol arra, hogyan jutottam el idáig, s hogy problémáim, a diszlexia maradványtünetei a mai napig nehezítették munkámat. Az olvasási tempóm, technikám mit sem változott. Esténként mindig könyvet vettem a kezembe, de fél óra után elfáradtam, megfájdult a fejem, hát inkább bekapcsoltam a tv-t vagy elaludtam.

Mígnem egy újságban ráakadtam a ChromaGen színes előtétlencsékre. Lassan, többször is elolvastam a cikket. Féltem, kihagyok belőle valamit, rosszul értelmezem a szöveget. A cikk levezette, milyen folyamatok mennek végbe a látóidegpályán; ezért látom én máshogy a betűket. Az írás meggyőzőnek tűnt. Úgy gondoltam, még egy esélyt adok magamnak. Végiggondoltam, hogyan állna nekem a szemüveg, főleg, ha az egyik lencséje piros, a másik zöld. Egyéniségemtől ez sem állt távol.
Hát belevágtam. Időpontot kértem, és elmenetem a vizsgálatra. Már első alkalommal az volt az érzésem, hogy másképp látom a betűket, sőt, a mellettem lévő zsúfolt kirakatot, a környezetemet. A dolgok a helyükre kerültek, nem mozogtak a szemem előtt.

Nem is volt kétség, nekem ez kell. A színeket illetően kicsit tévedtem, nem piros-zöld, hanem kék-zöld lett a kiválasztott lencse. S hogy hű maradjak magamhoz, vásároltam hozzá egy bordó keretet. Úgy gondolom, ezzel próbáltam magamnak még nagyobb kedvet, hitet adni.

Nem csalódtam. Lassan két éve hordom a szemüveget. Most már 2-3 órai olvasás után sem fárad el a szemem, 100-120 oldalt is könnyedén elolvasok. A világ rendezett lett körülöttem, ráadásul a munkámban is ötvözni tudom a régi látásmódot az újjal. Azóta tényleg másképp látom a világot...

Apró ötletek tanuláshoz

A látóidegpálya rendellenes működése miatt a diszlexiások gyakran csak a szó első néhány betűjét látják, ezért akadnak meg az olvasásban. Amíg arra várnak, hogy megjelenjen a következő betű képe, kevésbé tudnak figyelni a szöveg tartalmára, mint arra.

Előfordul, hogy eltévednek a szavak, a sorok között. Átugranak egy, esetleg két sort, vagy éppen újra kezdik azt, amelyiket az imént fejeztek be.

Ilyenkor segítséget nyújt, ha ujjunkat vezetjük az éppen olvasandó betű alatt, vagy ha egy vonalzóval kísérjük a sort. Még jobb, ha egy színes papírcsíkot teszünk a sor alá, mivel így biztos, hogy a diszlexás nem látja az alatta lévőket.
Nagyobb segítségre van szükségük azoknak a gyerekeknek, akiknek a tekintete nemcsak vízszintesen ugrik előre-hátra, de az alatta vagy fölötte lévő sorból is elkapnak egy-egy betűt.

Hogy jól érzékelhető legyen, nézzünk meg néhány példát:

-pók mák mók (a gyereknek a mák szót kellett volna elolvasnia);

-ütem öreg ürem (itt pedig az ütem szót olvasta hibásan).

Nemcsak, hogy mást olvas a gyerek, de 5-10 perc után elálmosodhat, megfájdulhat a szeme, a feje, fáradt, ingerlékeny lesz. Ilyenkor még inkább szükség van a segítségre. Csökkenti a szem igénybevételét, ha nemcsak az olvasott szó alá, de fölé is teszünk egy papírcsíkot. Sokan ismerik az úgynevezett ablakos megoldást is, amikor egy papírlapból kivágunk egy akkora ablakot, hogy csak két-három betűt lásson egyszerre. Az ablakot folyamatosan csúsztatom, természetesen a gyerek tempójához igazodva.

Mivel így tanulni fárasztó, legjobb, ha a hosszú tananyagot felolvassuk, együtt megbeszéljük és csak újságból, színes képeskönyvből gyakorlunk.
Ha a leckét a gyerek olvassa el először, a sok hiba miatt nem fogja megérteni a szöveg egészét. Ha pedig a szakszavakat olvassa félre egy betűcsere, egy betű elhagyása következtében, a rosszul megtanult, berögzített szavakat jóval nehezebb kijavítani.

Diszlexiások előnyben!

Egy birminghami cég előnyben részesíti a diszlexiás munkavállalókat, mert úgy gondolja, hogy akik ebben a részképesség zavarban szenvednek, sokkal kreatívabbak azoknál, akiknek nincs olvasási nehézsége.
A Framers erős marketinget, árubemutatást alkalmazó angliai vállalat. Munkatársaitól, így a diszlexiásoktól a hozzáadott haszon reményében azt követeli meg, hogy kiemelkedő képességüket felhasználva jobban lássák át a dolgokat. A cég a rejtett képességek kiaknázásának igényét tudatosítja alkalmazottaiban.

A Framers egyik munkatársa, Rob Perez szerint: "Számomra a diszlexia előny, nem akadály. Igen hasznos eszköz a munkámban."

A kreatív iparban - reklám, marketing, kommunikáció- sok olyan ember dolgozik, aki diszlexiás. Meghatározó többségük diplomás, részképesség zavarukat környezetük nem minősíti szociális stigmának, betegségnek.

"Nekem nincs bajom ezzel, állapotom szerintem egyfajta ügyesség. Én a pozitív oldalát is élvezem a diszlexiámnak."- véli Martinez, aki nem más, mint a diszlexiás alkalmazottakat pozitív módon diszkrimináló vállalat egyik alapítója.
Hazánkban ugyan melyik munkaadónak lenne ellenére, ha alkalmazottai sorában olyan személyiségeket tudhatna, mint Michael Faraday- ő például a K+F vezetőjeként Einsteinnel és Edisonnal dolgozna együtt-, vagy Patton tábornok, aki a vállalkozás stratégia igazgatói posztját töltené be, esetleg Picasso, aki a grafikai stúdióját vezethetné; persze Churchill és Nelson is csapattag volna, és Rochefeller minden bizonnyal a pénzügyeket igazgatná.

Valamennyien kiválóan dolgoznának: mindegyikük diszlexiás. A diszlexiás munkavállalók ugyanis gyakran az átlagnál jóval kreatívabbak, IQ-juk magas.

Részképesség zavarukat kompenzálják; személyiségjegyeik alapján előnyt élvezhetnek más munkavállalókkal szemben.

Például problémamegoldó képességük kiváló. Ragyogó a lényeglátásuk; alaposan elemeznek, gyorsan döntenek, ...

Bár Churchilleket, Nelsonokat, Edisonokat és Picassókat nem tudunk ajánlani cégének, kiemelkedő képességű alkalmazottakat képesek vagyunk közvetíteni.

A Bengál Csoport oktatási és HR divíziója Magyarországon az első olyan szervezet, amely a diszlexiásokat pozitív módon kívánja diszkriminálni.

A legtöbb részképesség zavarban szenvedő- diszlexiás, diszkalkuliás- kompenzálja hiányosságát: egyéni technikát alkalmazva rendkívül kreatív, gazdag a képzelete. Sokukból lesz művész vagy műszaki zseni. Intelligenciájuk gyakran igen magas. Vizuális képességük olyan ajándék, amely természetes adottságukká teszi a kreatív gondolkodást, az újszerű látásmódot. Nem ritkán azonnal kiváló megoldásokra találnak- miközben mások még a problémát se tudják megfogalmazni.

A diszlexiások különleges képességeket hordozhatnak magukban. Egyrészt az agy kompenzál, vagyis a hibás út helyett keres egy olyat, amit jól tud használni: pl. hamar megjegyzik a hallottakat, sőt, másoknál gyorsabban, logikusabban be tudják építeni az információkat a már meglévő ismereteikbe. Másrészt olyan képességeik alakulnak ki, amelyek egész életükre kihatnak.

Számos kiemelkedő alkotó volt diszlexiás, szenvedett tanulási zavarokban: Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, számára a betűk fejen álltak és megfordultak. William Butler Yeats, a költő, egyértelműen diszlexiás volt. Még felnőtten is mindig bocsánatot kellett kérnie rendezetlen, olvashatatlan írása miatt, és a helyesírása is igen gyenge volt. Andersen csodálatos képzelőerővel bírt, de latinul képtelen volt megtanulni. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat.

Érdemes megemlíteni Einsteint, Edisont - akinek mintegy 1400 szabadalma volt-, Churchillt, Nelsont, Rochefellert, a néhány éve elhunyt Szentágothay Jánost, aki az MTA elnöki tisztét töltötte be, de a világhírű Whoopy Goldberg színésznőnek is komoly tanulási zavarai voltak.

A Bengál Csoport munkaerő közvetítő divíziója olyan munkaadókat kutat fel, igényeit tartja nyilván, akik kifejezetten átlagon felüli tulajdonságokkal rendelkező munkatársakat alkalmaznának. Például erős marketingre, promóciós feladatokra munkatársat keresőket, olyan megbízókat, akik leendő munkatársaitól a hozzáadott haszon reményében szinte extrém kreativitást várnak.

Ilyen emberek a diszlexiások, akik számára a diszlexia előny, és nem akadály- a részképesség zavar hasznos tulajdonság munkájukban.

A kreatív iparban - reklám, marketing, kommunikáció- sok olyan ember dolgozik, aki diszlexiás. Meghatározó többségük diplomás, részképesség zavarukat környezetük nem minősíti szociális stigmának, betegségnek. Valamennyien a pozitív oldalát élvezik a diszlexiának. Állapotuk valójában egyfajta ügyesség.

A Bengál Csoport HR divíziója birtokában van az ország talán legnagyobb részképesség zavarosokat, diszlexiásokat nyilvántartó adatbázisának- együttműködik a Csoport oktatási divíziójával, az ott részképesség zavarok feltárásával, a diszlexia orvosi és pedagógiai reedukációjával foglalkozó orvosokkal, diszlexia szakértővel.

Letölthető érdekesség: halolaj diszlexiásoknak
oldal tetejére